Játszunk bátran a színekkel a kertben, gondolva a téli szürkeségre.
Amikor a kertünkre, és egyéb megszólaló parkokra gondolunk, nem a tél lesz az első évszak, ami rögtön felelevenedik előttünk, pedig a téli időszaknak is megvannak a maga szépségei, még ha ez színekben egy kicsit szerényebben is mutatkozik meg.
Sok évelő növény teljesen visszahúzódva, a föld alatt áttelelve várja az első tavaszi napsugarat. Ezek hiányzó helyeit télen fenyőkéreg-borítással, vagy frissen levágott fenyőágakkal tudjuk átmenetileg széppé varázsolni.
A gondosan megválasztott fajtáknak köszönhetően az őszi lombhullás színpompája után nem törvényszerű, hogy a kertünkből teljesen elvesszen a szín. A díszsomok (Cornus), vagy a fűzek (Salix) csupasz vesszőivel élénk sárga, zöld, piros vagy bordó színfolt teremthető fakónak vélt téli kertünkben.
A hideg hónapokban sem kell a virágzó növényeknek búcsút inteni. Ne feledkezzünk meg azokról a mutatós fajtákról, mely lombhullás után, késő ősztől akár egészen tavaszig virágjukkal köszöntenek. Ilyen például a kikeleti bangita (Viburnum bodnantense Dawn), mely bőségesen hozza élénk rózsaszín, illatos virágát, vagy akár a téli jázmin (Jasminum nudiflorum), mely apró sárga virágjaival vidít fel minket a téli szürkeségben. A teleinket egyre inkább jellemző enyhe hőmérsékleten a kerti árvácska mutatós virágzó dísze lehet balkonunknak szeptembertől akár májusig.
Kikeleti bangita – Viburnum bodnantense
Ám a tél beálltával az igazi főszerep tagadhatatlanul az örökzöldeké. A lomblevelűek körében nagy népszerűségnek örvendő babéron (Prunus laurocerasus) és korallberkenyén (Photinia x fraserii) túl, most a széleslevelű ezüstfára (Elaeagnus x ebbingei Limelight) hívnám fel a figyelmet, melyből látványos színhatású szoliter, vagy nyírott sövény is nevelhető. Örökzöld, nagyméretű tarka leveleivel télen is üde színfoltja lehet kertünknek.
Akadnak olyan tűlevelű örökzöldek (pl. Pinus mugo Winter Gold), mely hőmérséklet-csökkenés hatására zöldről aranysárga színűvé változtatják meg tűit, így a megváltozott téli lombszínükkel ideális társai lehetnek más törpe örökzöldeknek.
Pinus mugo Winter Gold – Aranylombú havasi törpefenyő
A borókák, hamisciprusok, tiszafák, tuják között is találunk szép számmal kékes, zöldes, narancsos, ezüstös árnyalatokat. Nem szabad félni a színektől, mert a zöld mellett például egy szép sárgás árnyalatú növényről senkinek sem a betegség fog eszébe jutni. Egy kert akkor lesz teljes egész, ha a színek harmóniája egész évben, tehát télen is jelen van.
És akkor még nem említettük – a madarak nagy örömére szolgáló – bogyóterméssel télen is díszítő növények sorát: tűztövis (Pyracantha), madárbirs (Cotoneaster), hóbogyó (Symphoricarpos), magyal (Ilex). A bokron megjelenő bogyókkal – fajtától függően – fehér, lila, sárga, narancs, piros és rózsaszín színekkel tudunk játszani.
A levágott színes vesszőkből és termésekből ragyogó kül-, és beltéri dekorációt, akár adventi koszorút is tudunk díszíteni. És időben akkor lassan meg is érkezünk a karácsonyhoz, azon belül a karácsonyfa kiválasztásához. A környezettudatosságnak köszönhetően a földlabdás fenyőfák évről évre egyre népszerűbbek. Azonban ne feledkezzünk el arról, hogy a gyökeres fenyők számára a kinti hűvös hőmérséklet az ideális, így a szobai hőmérsékletre fel kell készíteni őket. Fokozatosan, néhány nap alatt szoktassuk hozzá a fát a 20–22 fokhoz, majd az ünnep elteltével a kinti hideg hőmérséklethez is akklimatizálni kell. A későbbi sikeres megmaradás érdekében célszerű a fűtött szobában lévő időtartamot az ünnep hetére minimalizálni.
Arra is gondoljunk, hogy a fenyőfatermesztés szintén a kertészeti ágazat része, mely sok családnak biztosít megélhetést. Tehát vágott fenyő választás esetén se merüljön fel bennünk tévesen a környezetkárósító magatartás. Így akinek elengedhetetlen a fenyőillat karácsony éjszakáján, számos természetes megoldás közül válogathat.