Menü
- Termékeink
- Elérhetőség
- Galéria
- Híreink
- Rólunk
- Kertészeti kisokos
- Részletes növénykereső
-
⤓ (Bejelentkezés)
Cserje szaporítóanyag
Fűmag
Az idei nagy forróság és aszály után, hírtelen megérkezett az ősz a rá jellemző jegyekkel: hűvösebb idő, futó záporok, zivatarok – ami már, valljuk be, nagyon hiányzott – és a lombszínek ezernyi árnyalata. Amennyiben ez az átmeneti kellemes hőmérséklet (14–18 °C) hosszan megmarad, és nem köszönt be a hirtelen fagy, akkor még sokáig élvezhetjük a lombhullató növények színorgiáját a világossárgától egész a sötét vörösig.
Vannak bizonyos növényfajok melyek eddig „háttérben” készülődtek, hogy a nyári-nyárvégi virágzó sláger növényektől joggal átvegyék a főszerepet, akár termés díszükkel (berkenye, díszalma) vagy gyönyörű őszi lombszínükkel (szárnyas kecskerágó, cserszömörce, kerti madárbirs, som és bangita-félék). Az átmeneti évszakban a nappalok rövidülnek, kevesebb a napfény, ennek következtében pedig csökken a klorofill-termelés, ami a levelek zöld színéért felelős.
Ám a szépen színeződő lombleveleken túl megjelenhetnek egyéb elváltozások, elszíneződések, mely kezdő kertészek számára téves aggodalomra adhat okot.
Az egynyári virágok hazánk éghajlatán nem vészelik át a telet, egy szezon után elszáradnak, elhalnak. Ezeket minden évben célszerű tavasz végén, nyár elején újra ültetni.
Az évelő növények sokféleképpen telelnek át. Találunk közöttük is lombbal áttelelő nemzettségeket (pl. meténg), melyre szintén jellemző, hogy a hideg beköszöntével élénk lombszíne megfakul. Egy másik csoportba tartoznak a földalatti tápanyagraktározó szervvel (hagyma, gumó, rizóma) áttelelő egyedek (pl. pünkösdi rózsa). Az évelők vásárlása estén érdemes előre tájékozódni, hogy az adott évszakban milyen megjelenés jellemző a keresettfajtára, nehogy csalódás érjen minket a vásárlás során.
Az ősszel tervezett telepítésnél a lombhullató fák és cserjék esetén is normális jelenség, hogy lombja ilyenkor már ritkásabb, színesebb, mint ahogy azt nyáron megszokhattuk. Ezek vásárlása során ősszel sokkal inkább az egészséges hajtásrendszer, és a rügyek vizsgálata a fontos, hogy egy életképes, az adott fajtára jellemző habitusú növényt vegyünk.
A lomblevelű örökzöldek ilyenkor is még szépen díszítenek (pl. babér, tarka levelű ezüstfa). Itt a levél elszíneződés, száradás nem a természetes folyamat része, ha ilyet tapasztalunk, egyéb kóros élettani jelenségre kell gyanakodni.
Nagy tévhit, hogy az örökzöldek (pl. tuják, fenyőfélék, borókák, ciprusok) nem veszítik lombjukat hisz örökké zöldek. Valójában folyamatos lombcserével élnek, melynek mértéke különösen ősszel szembetűnő. Sokan megriadnak, mikor azt látják, hogy belül sárgul, barnul a növény, pedig ez a fényhiány miatt kialakuló természetes folyamat, amit majd tavasszal a hajtás végeken újabb friss élénk színű lomb követ. Az örökzöld növények közepében található elszáradt barnás lombrészeket érdemes eltávolítani, mert ez a kártevők melegágya lehet. Ezt a munkát, ha nincs árnyékoló, sok esetben egyébként a szél is elvégzi.
És akkor még nem beszéltünk a fenyőfélékhez tartozó, de mégis lombjukat elhullajtó fajtákról: vörösfenyő, mammutfenyő, mocsári ciprus. Ezek is elszíneződnek a csökkenő nappali felmelegedés, és hideg éjszakák hatására, tehát sok esetben októberre ők is már csak lomb nélkül lelhetőek fel a kertészetekben.
Ez a sok változás mind-mind kertünk megújulását, változatos megjelenését szolgálja. Érdemes a színekkel és formákkal bátran, de kellő felkészüléssel, játszani, tervezni, hogy aztán majd, amint a vers is mondja „Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerte szét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét.”
