Regisztráció  |  Elfelejtett jelszó
:
:

Kereső

Árlista letöltése

Frissítve: 2024.06.20
Tűlevelű örökzöldek Örökzöldek
Cserjék Örökzöldek
Abelia - Tárnicslonc Acer - Juhar Ampelopsis - Borostyánszőlő Aucuba - Japán babérsom Berberis - Borbolya Buddleja - Nyáriorgona Callicarpa - Lilabogyó Campsis - Trombitacserje Carpinus - Gyertyán Caryopteris - Kékszakáll Chaenomeles - Japánbirs Clematis - Iszalag Cornus - Som Corylus - Mogyoró Cotinus - Cserszömörce Cotoneaster - Madárbirs Cytisus - Zanót Deutzia - Gyöngyvirágcserje Diervilla - Sárgalonc Distylium - Isafa Elaeagnus - Ezüstfa Euonymus - Kecskerágó Exochorda - Gyöngycserje Fargesia - Ernyőbambusz Forsythia - Aranyvessző Genista - Rekettye Hedera - Borostyán Hibiscus - Hibiszkusz Hydrangea - Hortenzia Hypericum - Orbáncfű Ilex - Magyal Jasminum - Jázmin Kerria - Boglárkacserje Kolkwitzia - Viráglonc Lagerstroemia - Selyemmirtusz Lavandula - Levendula Ligustrum - Fagyal Lonicera - Lonc Loropetalum - Kínai rojtosvirág Magnolia - Liliomfa Mahonia - Magyal Nandina - Japán szentfa Osmanthus - Illatcserje Pachysandra - Kövérke Parrotia - Perzsafa Parthenocissus - Vadszőlő Perovskia - Sudárzsálya Philadelphus - Jezsámen Photinia - Korallberkenye Physocarpus - Hólyagvessző Potentilla - Pimpó Prunus - Prunus Punica - Gránátalma Pyracantha - Tűztövis Ribes - Ribiszke Rosa - Rózsa Salix - Fűz Sambucus - Bodza Sarcococca - Bogyóspuszpáng Schizophragma - Japán kúszóhortenzia Sorbaria - Tollasgyöngyvessző Spiraea - Gyöngyvessző Symphoricarpos - Hóbogyó Syringa - Orgona Tamarix - Tamariska Ulmus - Szil Viburnum - Bangita Vinca - Meténg Vitex - Barátcserje Weigela - Rózsalonc Wisteria - Lilaakác
Cserje szaporítóanyag Örökzöldek
Örökzöld szaporítóanyag Örökzöldek
Fenyőkéreg Örökzöldek
Földkeverék Örökzöldek
Műtrágya Örökzöldek
Fűmag Örökzöldek

Hogyan neveljük örökzöldjeinket vissza

2024. január 12.

Miért jutottak rossz sorsra a tujafélék?

Kertjeink megkerülhetetlen alapkövei a sövénynövények, a szoliter örökzöldek, amelyek télen-nyáron díszítő elemei közvetlen környezetünknek. Hazánkban régóta fejlett kultúrája van a kertészkedésnek, a 90-es években a legelterjedtebb növények a tujafélék voltak. Sajnos az elmúlt években ezek az idős növények sorban a kipusztulás útjára léptek. Ez a hobbikertészeknek és a szakmabelieknek is olyan elrettentő példaként szolgált, hogy inkább más nemzetségek, új slágernövények iránt kezdtek el érdeklődni. De vajon tényleg ez a megoldás?

 

                                 

A tuja nem őshonos növény hazánkban, valójában a párás környezetet és a 20 fok körüli hőmérsékletet kedveli. A Magyarországra igencsak jellemző nyarakat; a 30 foknál magasabb hőmérsékletet, a száraz levegőt és a tűző napot kevésbé viseli jól. Az utóbbi aszályos években extrém magas stresszhatás érte az örökzöldeket. Nem csak lombozatuk, hanem gyökérzetük is károsodhat a felforrósodott talajban. A gyökérzet károsodásával a víz- és tápanyagfelvétel romlik, a gyengülő növényeket pedig megtámadják a kártevők és kórokozók. A tujafélék könnyen kerültek a figyelem középpontjába „csúnyulásukkal”, hiszen a leggyakrabban ültettet növénynek számítottak eddig.

A szakmát és a hobbikertészeket is megosztja a kérdés, hogy tényleg leáldozott-e a tujaféléknek. Mi most igyekszünk segítséget nyújtani mindazoknak, akik álláspontot foglalnának ebben a témában. Első cikkünkben arról írunk, hogyan tartsuk meg régi növényeinket, illetve, miért ne hanyagoljuk ezeket a dekoratív fajtákat kertjeinkben.

 

  • Növényválasztás

Nélkülözhetetlen, hogy az ültetés megkezdése előtt átgondoljuk, milyen elképzeléseink vannak, és ami talán még nehezebb, saját elgondolásunkat a hely adottságaihoz (talaj, mekkora hely áll rendelkezésünkre, későbbi gondozása…) kell igazítani.

Minden növénynek van egy jellemző habitusa, növekedési erélye, lombozata. Ezen tulajdonságok alapján határozhatjuk meg helyét és funkcióját a kertben. Talán leglényegesebb tulajdonsága a növényeknek a növekedési erélyük. Léteznek olyan örökzöld fajták, amelyek a legkedvezőbb körülmények között is évente csak néhány centimétert nőnek. Ezeket a fajtákat sokkal könnyebb kezelni, nincs nagy helyigényük. Ezzel szemben a gyorsan fejlődő örökzöldek, akár 60-80 cm-t is tudnak növekedni évente. Ha magas, zárt sövényt szeretnénk, ezeket a fajtákat válasszuk, azonban a telepítésükkor számolnunk kell azzal, hogy több fenntartási munkát igényelnek.

                        

  • A sövények metszése

A gyorsan fejlődő sövénynövényeket minél többször nyírjuk, annál hamarabb sűrűsödnek és válnak zárt sövénnyé. Egy jól kezelt sövény legalább évi 2-3 alkalommal visszavágásra kerül.

   Fontos tudni, hogy nagy kárt okozhatunk a metszés elmaradásával, egyrészt sokkal kevésbé lesznek sűrűek a növényeink, nem látják el térelválasztó funkciójukat, és esztétikailag sem lesznek kielégítőek. Ezek a fajták könnyen elérik azt a méretet, amely túlmutat a „kezelhető sövényméreten”. Ezt a határt nagyságrendileg 2,5-3 méter között határozzuk meg. Bizonyítottan kevesebb fenntartási költésége van egy ekkora méreten tartott növénynek (kevesebb vízigény, efölötti magasságnál komolyabb felszerelésre lesz szükségünk a metszéshez). A magasra engedett sövények megváltoztatják kertünk mikroklímáját, beárnyékolják a kertet, csökkentik a körülöttük lévő növények életterét. Egy kezeletlen sövény könnyen válhat veszélyessé a vezetékekre, közvetlen életterünkre, konfliktusunk forrásává szomszédjainkkal. Így az ideális méreten tartott sövény nem csak pénztárcabarát, hanem mindezen problémák megoldásaként szolgál.

                                            

  • Öntözés és tápanyagutánpótlás, mulcsolás – a preventív növényvédelem

   Ahogy korábban írtuk, a tujafélék nem őshonosok hazánkban, tehát speciális igényeiket ki kell elégíteni. A tápanyagban gazdag termőtalaj segíti majd a növényt a gyantaképződésben. Ez védi meg a rovarkártevők behatolásától, ugyanis a fás részek gyantatermeléssel reagálnak a kártevők fúrására.

   Évente legalább egyszer gondoskodjunk a tápanyagutánpótlásról. Tápanyag nélkül nincs kondíció, kondíció nélkül pedig nincs ellenállóképesség.

Az öntözésnél törekedjünk a heti egy vagy két alkalommal történő nagy mennyiségű öntözővíz kijuttatására. Ezzel tudjuk megfelelően beáztatni a gyökérzónát. A sokszori kis dózisú öntözés a felszínen tartja a gyökérzetet, továbbá erősen kedvez a gombabetegségek megjelenésének.

                                       

   A mulcsolás kedvező hatásairól írtunk már korábban, így ennél a témánál szeretnénk csupán annyit kiemelni, hogy támogatja a talajéletet és - ellentétben a geotextillel vagy kavics borítással - hagyja lélegezni a talajt. A fenyőkéreggel végzett mulcsozást követően a talaj pH-ja némileg csökken (enyhén savanyít), így ideális környezetet teremt a tujafélék számára. Megfelelő öntözéssel és a fenyőkéreg azon képességével, hogy a vizet nem engedi gyorsan kipárologni a talajból, ideálissá tehetjük növényeink számára a környezetet.

                                  

                                                                               Fenyőkéreg

 

  • Növényvédelem, kártevők

   A tuja levélbarnulásának leggyakoribb oka a kabatinás gombabetegség. Ez az agresszív kórokozó hajtáselhalást, ágpusztulást okoz; jellemzően a hajtáscsúcs és az egyéves ág besárgul. Védekezésként minden esetben el kell távolítani a fertőzött részeket, és meg kell ritkítani a túlságosan sűrű ágakat. Jelentősebb fertőzés esetén 1-2 hetente permetezzünk réz tartalmú gombaölő szerrel.

   Az elmúlt években azonban legnagyobb ellensége a tujaféléknek a borókaszú és a díszbogár félék, különösen a boróka- tarkadíszbogár.

                                              

   A borókaszú a telelő járatait egészséges növények vékony hajtásaiba, kisebb ágaiba készíti. Nem sokkal ezután a hajtás csúcsi vége elkezd száradni. Számos elbarnult és félig letört száraz ág jelzi a szú tömeges jelenlétét és károsítását. További problémát okoz, hogy kártevő a gomba vektora (elősegíti a fertőzést, egyfajta szállítmányozó), közvetetten tehát a telelő járatok is hozzájárulhatnak a növény pusztulásához.

                                   

   A boróka-tarkadíszbogár azzal okoz kárt, hogy elrágja a növényben a szállító edénynyalábokat. Kártétele nyomán a növény hajtásai a csúcstól kezdenek visszaszáradni, a növény pusztulni kezd. A megbarnult terület jellemzően vékonyabb ágak végén látható. Ha eltávolítjuk ezeket az ágakat a levágott részeken semmiféle károsodásra utaló nyom nem látható, azonban a kérgét lehántva az ág egy rövid szakaszán néhány milliméter széles járatot figyelhetünk meg. A járat megakasztotta a tápanyag és a víz továbbjutását, ezért elhal fölötte az ág.

   Mindkét kártevőnél a jelenleg hazánkban alkalmazható módszerek közül a prevenció a leghatékonyabb, tehát első sorban a megelőzésre érdemes helyeznünk a hangsúlyt.

  • A tuják helyettesítése

   Biztosak vagyunk benne, hogy így is lesz olyan kerttulajdonos, aki inkább más növények után nézne a leírtak (és sajnos a sok helyen látottak) alapján. Így következő cikkünkben javaslatot teszünk néhány alternatívára, mivel helyettesíthetőek a tujafélék.

 

                                                                                                                  Egyházi Luca

                                                                                                                                              Specialmix Kft.

 

Nyitva tartás

Hétfő-Péntek: 07:30-17.00
Szombat: 07:30-12.00

Vasárnap: ZÁRVA

 

ÖMLESZTETT FENYŐKÉREG, FÖLDKEVERÉK KIADÁSÁRA CSAK MUNKANAPOKON VAN LEHETŐSÉG.

Rólunk Rólunk
Galéria Galéria

Kedveld az oldalunkat