Ősszel és télen díszítő növények
Amikor az őszre gondolunk, olyan dolgok juthatnak eszünkbe, mint a hűvösebb idő, dísztökök, gesztenye, forró tea… és persze a színes levelek. Ez az, ami a leginkább meghatározza, hiszen egy sárga-narancs-vörös-barna színvilág elevenedik meg előttünk. És amikor kertet díszítő cserjét választunk, talán elsősorban a virágpompa, esetleg az alapvetően színes lombozat az, ami először felhívja a figyelmünket, pedig nem csak az örökzöldek képesek díszíteni a hűvösebb hónapokban.
Némely cserje ősszel válik igazán kertünk középpontjává, mikor lombozata elszíneződik. A tudományos háttere a színeződésnek a klorofill-termeléshez köthető, ami szoros összefüggésben áll a napsütéses órák számával. Az átmeneti évszakban a nappalok rövidülnek, kevesebb a napfény, ennek következtében a klorofill-termelés csökken, ami a levelek zöld színéért felelős. A zöld pigmentek csökkenése teret ad más vegyületeknek; karotinoidoknak (sárga és narancs árnyalatok), és antociánoknak (lila, vörös színek), illetve a tannin (csersav) okozza a barna árnyalatot. Az, hogy mely növény milyen színűvé válik a fajtájától függ, hogy melyik vegyület a dominánsabb, illetve a talaj típusa és a hőmérséklet is szerepet játszhat a folyamatban. Így válhatnak az ősz királyaivá például a cserszömörce (Cotinus coggygria), a kerti madárbirs (Cotoneaster horizontalis), az szárnyas kecskerágó (Euonymus alatus) a somok és a bangita félék nagy része.
A leveleken túl a növények díszíthetnek virágukkal, termésükkel, sőt vesszőjükkel is. Ne feledkezzünk meg azokról a cserjékről, amelyek virágzata elszáradva is díszítő értéket ad. Erre kiváló példák a hortenzia (Hydrangea) fajtái (a hortenziákról bővebben írtunk korábban) amelyek kora ősszel sötétre színeződnek, majd formájukat szépen tartva száradnak el a növényen.
Azok a cserjék, amelyek termései a növényen díszítenek a hideg hónapokban az élővilágot is felpezsdíthetik a kertben, ugyanis a madarak közkedvelt csemegéi lehetnek. Az egyik legütősebb növény a Berberis (borbolya), amely fajtái lehetnek alapvetően színesek (sárgától a liláig minden árnyalatban elérhető), de akár az alap zöld fajta őszi lombszíneződése és a növényre jellemző piros bogyótermés is abszolút jolly jokerré teszi.
Örökzöld levelükkel és piros bogyótermésükkel díszítenek a terülő madárbirsek (Cotoneaster) és a magyalok (Ilex), ősszel színesedő örökzöld lombbal és kék bogyóval pedig a mahóniák (Mahonia). Az összes fellelhető árnyalatban pompáznak termésükkel a Hypericum, azaz orbáncfű nemes verziói (’Magical’ fajtacsoport kiemelkedő), és nem mehetünk el szó nélkül a tűztövis (Pyracantha) félék kimagasló díszítő értéke mellett sem, hiszen sárgától a narancson át a pirosig, minden őszi színt felöltenek bogyóik.
A természetben fellelhető termések a díszkertek világában is megtalálhatók, például a japán rózsa (Rosa rugosa) fajtái hasonlóan a vadrózsákhoz csipkebogyó termést hoznak, míg a japánbirs (Chaenomeles) fajták almára hasonlító gyümölcse nem csak díszítő értékű, hanem ehető is, bár inkább csak kompótként javasolt fogyasztása. Talán kevésbé ismert növény a Callicarpa bodinieri, a kínai lilabogyó, melynek termése, nevéhez hűen, egészen extrém lila színűvé változik októberben.
Megítélésem szerint a dísznövények világa annyira dinamikusan fejlődik, olyan sok a lehetőség, hogy egyes növények háttérbe szorulnak a divatos új fajták érkeztével. Talán mellőzve lettek a somok is, amelyek felhasználásukban és fajtaválasztékukban is kimagaslóak. Levelük lehet akár üde zöld vagy sárga-rózsaszín tarka, hoznak virágzatot és díszítenek termésükkel is, de a Cornus félék jellegzetessége, hogy télen vonzzák a tekintetet vesszőikkel, melyek sárgászöld, vagy akár narancspiros színűek is lehetnek.
A növények végtelen sorát lehetne említeni ebben a témában, de úgy gondolom így is nagyon nehéz a választás. Amennyiben beszereztük a nekünk legjobban tetsző növényeket, töltsünk el minél több időt nem csak a kertben, hanem járjunk el a természetben is megcsodálni ennek a mesés évszaknak a színeit!